Ákos blogja

Most már egy hónapja nem jelentkeztem. Voltak pedig történések. A múlt alkalom óta egy hétvége kívételével mindig otthon voltam. Nagyon jó ez és ilyenkor sokkal jobban megy a heti munka. Fejlődöm is. Már kis segítséggel megyek a járókerettel. Önállóan inézem a kisdolgomat (ez most nagyon diplomatikus volt.) Tehát azt írtamn, hogy egy hétvége kimaradt, na ez volt a legrosszabb. Február közepén két hétig látogatási zárlat volt az intézetben. Nem volt senki aki kaját hozzon, hát elég kemény volt. Ezt aztán feb. 26-án feloldották és a múlt hét végén már otthon voltm, most is itt vagyok és remélem áprilisban hazaengednek végleg. Addig még sokat kell gyógyulnom. Biztosan kell mennem és a kezemet is használni. Sajnos a kezem, még mindig nem az erősségem. A finom mozgások nem mennek, viszont a múlt héten már azzal fogadtam a látogatóimat, hogy ki tudok ülni az ágyból a székre. Szóval nem adom fel a fejlődést. Most megyek vissza az intézetbe és a jövő héten újabb tudományomról fogok beszámolni. Még nem tudom mi lesz az, de majd kitalálom hét közben. Üdv mindenkinek!