Elmúlt a karácsony. Valahogy most nem sajnálom. Egyre közelebb kerül a szabadulásom az osztályról. Ma reggel már a kórházi kaját is benyomtam (nyomta apám a számba). Kenyeret majszoltam. (két hónapja nem volt ilyen) Sokat eszem, de azt mondják, hogy híznom kell. Na rajtam nem múlik. Kicsit megszoktam az ágyi létet és úgy hiszem innen is le lehet élni az életet. Minenkit tudok mozgatni a fejmozgásommal. Lesik a gondolataimat. Csak nehogy megváltozzon a helyzet. Állítólag a rehabilitáción nagyon szigorú rend van. Csak már ott tartanék!
