Apám lusta. Pedig történnek velem dolgok csak nem írja meg. A múlt héten mondjuk nem mutattam olyan fejlődést, mint az előzőn. Továbbra is mozog kezem lában, de azért nem tudok fogni meg a mozgásom összehangoltsága, na arról ne beszéljünk.A héten tervrzték, hogy megint megvágnak és beraknak egy gyomorszondát, de ez elmaradt. Hétfőn ott járt nálam egy doktor bácsi, aki a rehabilitációt megbeszélni jött el. Még nem kerülök oda, hála a jelenlegi zűrös helyzetnek. Náluk nincs hely és személyzet, hogy fogadjanak. Jó lenne már önállóan enni, de ez még nem megy. Most hétvégén apával próbáltam nyelni. Volt, hogy működött a dolog. Nem nagyon van kedvem ehhez. Az önálló evés is feltétele a rehabilitációs intézetbe kerülésnek. A végére tartogattam a legfontosabbat. Pénteken kikerültem az intenzív osztályról. Átvittek a Neurológia örzőbe. Képzeljétek ugyanazt az ágyat kaptam, amit a kórházi tartózkodásom elején. Most már többet jöhettek hozzám. Nincs látogatási idő, mindig fogadóképes vagyok. Továbbra is tornázom, olvasok, ha mutatnak valamit. Holnap meg már elkezdem az itteni első miunkanapomat. Iparkodjatok, mert nem akarok sokáig itt maradni.
Öszintén szeretném megköszönni az intenzív osztályon dolgozóknak, hogy olyan szépen ápoltak. Remélem nem okoztam sok bajt és gondot. Köszönöm.
