Ákos blogja

Bizony. Megvan az időpont, amit meg kell jegyezni. Június 5. Szóval. Mivel pünkösd van (ha nem tudnátok), ezért hétfőn nem kell az OORI-ban dekkolni. Tehát csak négy napot kell kibírnom. Aztán lehet, hogy nem egy hónapig kell kibírnotok, hanem öt teljes hétig. Jobbnál jobb hírek. Valószínüleg gondolkoztok rajta, miért betűvel írom a számokat. Azon egyszerű oknál fogva, mert így hosszabb a bejegyzés.
  Sikeresen felborúltam a kocsival hátra, mert egy szemét küszöb nem engedett át. Csak látszólag nincs lelkük, amúgy náluk szemetebb dolog nincsen. A reggeli fürdésnél meg megszólaltam, hogy a seggem, vagyis a fenekem még szappanos. Kár volt. Ahogy felálltam, elforgattam a csapot. És nem a hideg irányába. Az a nagy kérdés, hogy mikor üvöltöttem nagyobbat, akkor amikor felborúltam, vagy akkor, mikor leforráztam a fenekem (ez különbenis hosszabb szó, mint a segg)? Nem is tudtam, hogy ekkorát tudok üvölteni. Még egészségesen sem. De úgy tűnik, a szükség nagy úr. Ha kell üvölteni, akkor kell üvölteni. Ez a mai bölcsességem.
 Volt egy olyan szobatársam, hogy Várkonyi András. Őt pénteken végleg elvitték (hál' égnek). Tök fiatal volt a maga 62 évével. És nagyon hiszékeny. Simán elhitte, hogy dr. Csikós Ákos, ügyvéd vagyok (ló nélkül). Van egy hat éves gyerekem, akit Odüsszeusznak hívnak. Úgyhogy innentől a megszólításom: ügyvéd úr. Őt hidegen hagyta, hogy fogat mosok, neki pisilnie kellett. Hát bejött, és pisilt. Csak meggátoltam abban, hogy kezet mosson. Úgyhogy megvártam, hogy elvégezze a dolgát, és kigurultam. Ő meg visszament kezet mosni. Egyszer délelőtt 11-kor kérdezte, hogy kikészítheti-e holnapra a ruhát, és mehet-e vacsorázni. Ő 25 éve beteg, és semmit nem javult. De akkor sem hiszem, hogy 25 éve délelőtt 11-kor vacsoráztak. Lehet, hogy igaza van: a dolgokat nem lehet elég korán elkezdeni.