Ákos blogja

Apám eltünt két napra, de a lányok maradtak. Jönnek rendesen. Nagyon jó egyik kezemmmel Barbit a másikkal Lillát fogni. Nekem ez jutott, örülök neki. Majd kijutok innen előbb-.. vagy még előbb. Már tudok mosolyogni is és nyelvet is öltöttem a körülöttem állókra. Ezt neked világ. Nem tudtok visszafogni, mert gyógyulok ezerrel, ahogy az egyik ápoló szokta mondani. Ádám is jön hozzám és dolgoztat. A lábammal akkorát rúgok, hogy ihaj. A kezemet is csapkodom jobbra, balra. Most az az ábra, hogy valami szondát raknak a pocimba előbb-utóbb és azon keresztül fognak etetni. A mellettem fekvő Zsoltnak már berakták, de belázasodott. Azt nem is mondtam, hogy már nincs kötés a fejemen és mindenfelé varrófonalak lógnak belőlem. Egyszer majd azokat is kiveszik. Írjatok Nekem, ha van kedvetek, előbb .. úgyis válaszolok Nektek én magam.