Ákos blogja

Ezt most itt apám írja, mert én nem lennék rá képes. Engem Ákosnak hívnak 19 éves vagyok és normálisan éltem egészen október végéig. Nem sokkal előtte jöttünk össze Barbival és kerek volt a világ. Egy szerdai napon belázasodtam és fájt kezem, lábam. Pénteken már mozogni sem tudtam és Lilla nővérem segítségével kórházba kerültem. Vizsgálgattak és elküldtek MR vizsgálatra is de sokat nem tudtak megállapítani. Egyik változat az volt, hogy agyhártyagyulladásom, a másik, hogy valami szervi bajom van. Elkezdődött az azóta tartó kórházi élet. Most a negyedik hétvégémet töltöttem bent. Mivel pénteken kerültem be, a következő napokban már nem sok dolog történt. A Neurológia Őrzőben feküdtem, gyenge voltam, beszélni sem tudtam. Hétfő reggelre összeomlott a légzésem, újra kellett, hogy élesszenek, amiért nagyon hálás vagyok. Ekkor kerültem át a mai helyemre az Intenzív Osztályra. Az agyamban jelentős túlnyomás lépett fel, mait egy cső kivezetésével vezettek le. Azóta sokat vizsgáltak, de nem igazán derült ki semmi ok. Azt hiszem az orvosok is a legjobb tudásukkal csak tapogatóztak. Lilla közben megtalálta egy régi kórházi ápolásom zárójelentését, ami 13 évvel ezelőtt volt. Azt ott leírtak nagyon hasonlítottak a mostani állapotomra. Ezt elemezve az orvosok egy műtétet javasoltak, kiszedték a berakott csövet és beépítettek egy söntöt, amivel párhuzamos ágat képeztek az agyvízet elvezető vezetékkel. Ezt 13-án csinálták. Igazán nem éreztem még a hatását. Az újraélesztéstől kezdve lélegeztetőgépen voltam, amit 14-én tudtam elhagyni. Sajnos a tüdőmben mindenféle váladék képződik és ezért, holnap gégemetszést csinálnak rajtam. Most itt tartok. Még nem tudok beszélni, nem tudom mozgatni a bal kezemet. A továbbiakról szeretnék folyamatosan beszámolni Nektek.