Ha már apám nem ír, megteszem én. Örültem ennek a blognak, de mindezt átélni. Te jó ég. A lényeg, hogy mostmár relatíve jól vagyok. Gyakran mondják, hogy hős vagyok. Minden hétvégén itthon vagyok, de az elmúlt 2 hétvégén nem voltam itthon. Ennél unalmasabbat el se lehet képzelni. Amúgy ez nem a reklám helye, de van egy saját blogom: csakos.blogol.hu . Vannak új szobatársak, meg egy csomót fejlődtem, de apa ezekről nem ír, ő inkább kint volt Svájcban, a hoki VBn. Ahova eredetileg együtt mentünk volna, de közbeszólt a sors... Azóta tudok cipőt kötni, minden dolgom elintézem, amit a WC-ben kell, lépcsőzni. Amúgy nektek mindennapi, de nekem hatalmas öröm volt: amikor állva végeztem a kis dolgom (remélem elég diplomatikus voltam). A szobatársaimról... Volt egy néger Nigériából, akinek a társaságát két hétig élvezhettem. Előtte volt Pali nevű, akit átvittek a belgyógyászatra, mert hányingere volt. Előtte volt egy 36 éves, aki fiatalabb(!) volt, mint Pál, ő volt Bölcsics János, aki nem tudta behajlítani a lábát. Volt egy szobatársam (Csonka Gábor), aki meg nem tudta kinyújtani. Ennél egyszerűbb megoldás nincs is: ötvözni kell a kettőt. Van még Hunyadi András, akivel nagyon jóban vagyok. Laukó János, aki 22 éves lesz, és vele is nagyon jóban vagyok. Előttük: Nagy Józsi, Kis Zoli (felhívnám a figyelmet az ellentétre), Cserepkei Ferenc. Az osztályról meg elég sokat mond, hogy volt egy Szilárd nevű, aki diliházban végezte. Volt egy nagyon vallásos egyén, aki nem felejtett el prédikálni. És csak egy valaki fiatalabb nálam. Egy csaj. Zsófi. Ő 16 éves